Monte Corona Kongregáció (lat. Eremiti Camaldulenses Montis Coronae, ECMC): a →kamalduliak eredeti eszményét leginkább megvalósító intézmény. - A 16. sz. elejére Szt Romuald remeteség-eszménye elhalványult, az eredeti életforma megőrzéséért a néhány még élő remeteségben is harcolni kellett. 1510: pápai engedéllyel lépett a Camaldoli remeteségbe B. Giustiniani Pál, de mivel ott nem találta meg a keresett életet, 1520: elhagyta Camaldolit, s 1523: a ravennai nagykáptalanon kivált a kongr-ból. 1524: a hozzá csatlakozókkal gen. kápt-t tartottak, s Pált választották főelöljáróvá. 1525: nyertek teljes autonómiát. 1532: a Perugia melletti Monte Coronán, 700 m magasban építettek remeteséget, mely az új kongr. székhelye lett. - A ~hoz tartozott 1600 k. 14 remeteség 250 szerz-sel, 1699: 18 remeteség 356 szerz-sel, 1770: 30 remeteség (12 Itálián kívül) 400 szerz-sel. - A ~nak a 17. sz: 6, a 18. sz: 7 remetesége volt Lengyo-ban, leghíresebb az 1604: alapított Bielany (Krakkó mellett a Monte Argentin). A ~hoz tartozó remeték kb. fele az itáliai remeteségekben is lengy. származású volt. - Au-ban Bécs mellett a Kahlenbergen 1628-1782: volt egy, a ~hoz tartozó remeteség. Mo-on 1695: Zoborhegyen (→zoborhegyi Szent Ipoly apátság), 1701: →Lánzséron, 1710: →Lehnicben, 1734: Majkpusztán (→majki remeteség) épültek a ~hoz tartozó remeteségek. II. József 1782: valamennyit fölszámolta. 1810: Napóleon, 1860-66: az ol. áll. intézkedései csökkentették a remeteségek számát. A főremeteséget, Monte Coronát 1810: átmenetileg, 1861: végleg fölszámolták (60 szerz-e volt). A rendi közp. 1866: Frascatiban a Sacro Eremo Tuscolano lett. A hajdani anyaremeteséget 2000-ig nem sikerült visszaszerezniük. - 2000: 9 int-ben (Olo. 4, Lengyo. 2, Spo., É-Amerika, Kolumbia 1-1) 90 szerz., köztük 30 pap él. P.F.M.